Kelta művészet a bőrön
Az utobbi években különleges érdeklődés fonja körbe a kelta tetoválásokat. A fonatok, a spirálok és a természeti elemeket megtestesítő díszek felelevenítették a kelta művészetet. Mivel könnyen lehet ezekhez alkamazkodni nagyon népszerüek lettek a tetoválások hívei körében.
Lehet, hogy egyetlen más művészet sem teszi lehetőve a tetoválások alkalmazkodását, úgy, ahogy a kelta művészet teszi. Rengeteg ember visel kelta tetoválásokat, jeleket vagy kelta figurákat, anélkül, hogy tudnák honnan származnak azok. Pontosan ezért nem árt egy rövid bemutató erről a művészeti ágról. Általában a kelta stílusok több különböző kultúrából származnak, amelyek hatással voltak egymásra, így összefonódtak és egy új művészetet alkottak.
Akkor is, ha nincsenek konkrét bizonyítékok az ősi kelták tetoválásaira, számos törzs öregei emlékeznek a kelta harcosokra, akiknek testét, arcát állatok borították, illetve kékre festették testüket a harcok ideje alatt. A romaiak el is nevezték őket ‘festetteknek’. Néhány történész azt mondja, hogy a keltáknak voltak fúrcsán tetovált figurák az arcukon, amelyeket vas tűvel kiviteleztek.
A tetoválások személytől és szociális rangtól függöttek és különböztek a végtagoktól a test más részeitől, ahol kékkel festettek. Az biztos, hogy az összes tetoválás arra volt hivatott, hogy érzelmeket váltson ki, ahelyett, hogy néhány jelenetet örökített volna meg a való életből. A kelták imádták a Napot, a Holdat, a Csillagokat és a Föld Anyát, ugyanakkor tehetséges költők és jó kézművesek is voltak. Kézügyességük a kőbe vésett, fából faragott emlékművekben mutatkozott meg. Éppen ezért a kelta tetoválásokra külön oda kell figyelni, mert nagyon összetettek es pontosak.
A kelta tetoválás
A formákkal való játszadozás különleges remekművekek megszületését segíti. A kelta tetoválások általában nem akarják a természetet vagy a világot teljes valójában vagy pontosan ábrázolni. Pontosan ezért sokan azt hiszik, hogy ezek a tetoválások egy fajta imák vagy meditációk, amelyeken keresztűl az egyén békességre lel, és megismeri saját mélységeit.
A kelta csomók
A legtöbb esetben az eredeti csomók csak akkor tekinhetők befejezettnek, ha a csomók végére egy zoomorf elem vagy egy spirál kerül. Akkor lábakban, fejekben vagy farkakban végződnek. A csomók értelmének megfejtése ellenszegül mindenféle eddig ismert szabálynak, ami a betüket illeti és ezeknek az értelmét sokkal mélyebb helyeken kellene keresni. A gyakori váltakozást a fizikai és spirituális valóságok között a csomók találkozása jelöli. Azok a vonalak, amelyeknek nincs vége az élet körforgását jelölik: születés, halál, újjá születés, a szerelem és a hit. Elemi húrok is megjelennek, amelyek szőtt vagy fonott csikokként jelennek meg és csavarosak is egyaránt. Ezeket a csomókat egy vagy több fonalból is létre lehet hozni. A legismertebb csomó az, amelynek van három pontja vagy külső szírma és több fonás a közepében.
A Kelta kereszt
Ez az egyik legfontosabb eleme a kelta művészetnek és a legkorábbi szimbólumok egyike. Annak ellenére, hogy napjainkban keresztény szimbólumnak számit, a kelta kereszt valójában ötvözi a pogány és keresztény szimbólumokat.
Az ősi ir vallás druidái a kört egy univerzális, örök és változatlan egyégnek tekintették. Az eredetileg két egyenlő méretű karral ellátott kereszt jelenthette azt az utat, amelyet mindenki egyénileg választhatott a földön, de a kelta évet is a négy fontos ünneppel. (Imbolc, február 1, a Nagy istennőnek szentelt nap amikor bemutatja az újszülött fiát, a Napot az egész világnak. A tavasz és a tisztitas ünnepe. Beltaine vagy a Tűz szépsége, május 1, a résztvevőknek át kellett menniék két tűz között Belanos tiszteletére, a nap a fény és a szépség istene és ő volt megvállasztva kiralynőnek. Lughnasad vagy a király ünnepe augusztus 1, szent helyeken, amikor a hatalmas Nap isten, Lug tiszteletét mutatta anyja iránt. Samhain, november 1, a nyár vége és egy jobb új év reménye. A kelta kereszt a végtelenség, örökkévalóság szimbóluma.
Az élet fája
Az Életfa ősi és misztikus szimbólum, amely evezredek óta ismert az egész világon. Az élet fája megtalálható minden civilizációban a majáktól a keltákig, a buddhizmustól az északi mitológián át a kereszténységig.
Az életfa összeköti a fizikai és a spirituális világot.
Az életfa eredeti, spirituális jelentéséből terebélyes jelképrendszer nőtt ki az évezredek során.
A családfa: az élet fája. Bemutatja azt az egészen terebélyes rokonságot, akik szükségesek voltak ahhoz, hogy mi a világra jöjjünk.
Ahogy a fa gyökeret ereszt és elágazik, úgy egy család is gyökeret ereszt és elágazik, szaporodik.
Az életfa motívum szimbolizálhatja a növekedést, az erőt és az egyediséget.
A fa törékeny csemeteként indul. A világfa felfelé és lefelé egyaránt nő, azt szimbolizálva, hogy az ember hogyan erősödik, és hogyan gyarapítja tudását az élete során.
Az Életfa az újjászületés szimbóluma, mivel a fák télen elveszítik leveleiket és halottnak tűnnek, de ez az új élet kezdetét jelképezi.
A mágikus Kelta számjegyek
A hármas szám mágikus kelta számnak számított. Triada, egy három részből álló szám az emberi lélek három alakját jelentette, az ősi kelta szimbólumok központja. A Föld, Tenger és az Ég jelképezték a három szent kelta elemet. Az 5-ös szám a családi egység és az ír hagyomány rendjét alkotta. Létezett öt ír provincia, illetve öt törvény amit az ír királyoknak be kellett tartaniuk. A 17-es szám a hónapok ciklusait jelentette, utolsó volt a kilcencedik hónap. Ez a nap számított a legnagyobb események napjának,egyben a 17-dik generációról volt feltétlezve,hogy a legismertebb,amely akár 400 évig is megmaradt az ősök emlékeiben. A 27-es szám a szent 9-es szám hármas szorzata, ami a kelták szerint háromszoros erőt jelentetett. Ez a szám jelképezte a harcosok számát a sereg egy csoportjában, illetve a kelta királyi udvar tagjainak számát. A 9-es szám a hónap egy hetének a napjaival volt azonosítva. 33-as számot fenntartották a királyi illetve a törvények szimbólumának. A kelta mitológiának 32 istene és hőse volt,az ők királyuk volt a 33-dik. Ez a szám volt a kelta szigeteknek a mágikus száma is egyben.
Egyéb szimbólumok
A kutya a hűséget jelképezte. Az oroszlán – a nemességet és a lelki erőt. A kigyó és a sárkány – az újjászületést, a madarak – a tisztaságot(páva) vagy a nemességet(sas), lazac – bölcsességet, bika – az erőt, vaddisznó – vadságot és erőt.
Jelenlegi szombólumok
A legismertebb ír szimbólumok közé tartozik a háromlevelű lóhere és a hárfa, nemzeti kelta hangszer még a kezdetektől fogva. Skót szimbólum a bogáncs amely mellé társul a kockás szövet. A gallok zászlója egy fehér-zöld alapra festett piros sárkány, de a poréhagyma és a nárcisz is szimbólumnak számít.
A Kelta művészet rövid történelme
A kelta népek Közép Európai területekről származnak. A támadások során (melyek Kr.e. VII-dik és III-dik számazad között voltak) a kelták hatalmast területeket foglaltak el amely kiterjedt Nyugat Európától egészen a Balkánig. Ellenben a római uralom alatt élők nem viselték a kereszténység terjedését. Irónikus ugyan, de a nagyobb részét a kelta történelemnek előszőr is a keresztény és római forrásoknak köszönhetjük. A keltáktól csupán Artur király legendája maradt fenn, ennek elvesztése a civiliziációjuk halálát jelentette. Ennek ellenére az ők kulturájukból insiprálódtak a rómaiak és a görögök, akik a druidák közöl választották tanítóikat, a kelt pap kaszt tagjaiként. A kelták politeisták voltak, a mitológiájuk egy titkos univerzumot ábrázolt, amely a druidák titkos nyelvéről beszélt,a mitikus állatok harcairól és a szerelem végzetességéről. Legfőbb értéknek a bátorság és az igazságosság számított. A keltáknak nem voltak írott forrásaik, a kúlturájuk nagyrésze szájhagyomány útján terjedt, viszont ennél értékesebb volt a művészetük. Első bizonyítékok Kr.u. I századból származnak, Hallaszt, Szalzburg,Ausztria mellett voltak felfedezve. Megfigyelhetők rajtuk a tarkított minták, kidolgozott fonatok,spirálok és színes állat mintázatok, legfőképpen a fegyvereken és az ékszereken, de ugyanezek megtalálhatók a hajókón és a dísztárgyakon. Ez első bronzkori leleteket alap geometriai mintázat díszit, majdnem törzsi, de labirintusként kidolgozva, ami hatására a legegyszerűbb rajzok is komplikáltáá váltak.
Az idők során kialakuldtak a kerek spirálok amelyek emberi és állati vonásokat takarnak, amelyeket csupán bizonyos szögből lehetett észrevenni. A La Tene (Kr.e. 450) körül talált tükrök és pajzsok már újabb,az európaiaktól átvett ősi kelta csomókkal volt díszitve. Egész vagy félig megrajzolt hurkok díszitésre voltak használva a kelták által, az átvett kultúrák jelképéül.
A körülvevő hatásokra, a vikingek átvették a kelták által használt spirálokat és állati mintákat – kigyó,kutya,madár (sas vagy páva), hal és oroszlán. Amint a Római Birodalommal létrehozódott a szerződés, fonatos rajzok megtalálhatók úgy az írásokban, mint díszitő elemként az arany,ezüst és vászon mediterrán dísztárgyakon. Az írás megjelenésével a betűk stílusát is befolyásolja a kelta mintázat. Ennek ellenére kihagyhatatlan az alkalmazkodás, a spirál egyre egységesebb az organikus formák ugyan felismerhetők és megjelennek a fonatos csomók.
Amikor a kereszténység betört az angol és ír kelta földekre, a VII-dik század apácái felhasználták az ősi kelta formákat az új vallás szimbólumaiként. A Kelta Kereszt és az Élet fája, ennek az alkalmazkodásnak a példája. A kézírások utólag ezekkel a kelta szimbólumokkal voltak díszitve. Valószínüleg,a gyertya fényénél, primitiv anyagokra voltak festve ezek a minták,mint például a pergament vagy az állatbőr. Az idők során különféle pigmentek voltak használva a tinta színezésére, fekete a lámba koromból,barna a tölgy gyümölcseiből és vas-porból, narancssárga a piros ólómból, sárga a szulfitokból és lila a virágokból. Ősidőktől fogva ismert a kobalt-kék amelyet a lazurit kőből vonták ki és a piros amely néhány rovarpetéből származott. Ezeket “Kells Könyvében” örzik, amely egy Kr.u. 800-ból száramzó kézírat.
