Tetoválások a Húsvét szigeten
1722-ben Húsvét vasárnapján, a német utazó Jacob Roggeveen a Csendes-ócean keleti részét szelte át, miközben egy kis vulkanikus szigetet pillantott meg a távolban. Egy sziklás öböl partjánál kikötve a legénysége csodálkozva szemlélte a parton felsorakoztatott 7 méteres maoi szobrokat. Úgy tünik, hogy a Húsvét szigete teljes elszigeteltségben fejlődött ki az évszázadok során.
A Rapa Nui tetoválások
A Rapa Nui művészet antropomorf és zoomorf képeket ötvöz szürrealisztikus módon. A gravírozott fa ritkaságnak számított, de a vászon, a rongy (tapa) még ennél is ritkább, viszont annál inkább fontosabb volt. Ahogyan a hawaii uralkodók vörös tollakat viseltek, azért, hogy nagyságukat és társadalmi rangjukat megmutassák, úgy a Rapa Nui uralkodók „tapa”-t viseltek. A vászont tartották a fából készült bábuk legjobb helyettesítőének. Sajnos mindössze 5 darab rajzokkal díszitett rongy figura (manu uru) maradt fent, amelyeket egy múzeumban őriznek.
Polinéziában a tetoválás nagyon elterjedt volt és gyakran jelentette a vezetői vagy harcosi rangot. Az arc, a nyak, a hát, a lábak és a fej teteje volt tetoválva. A Rapa Nui (ta kona) tetoválás szabályai azonosak voltak Polinézia más területén találtakkal, (egy madár csontból készűlt fésű bizonyos szögben egy fa nyélhez csatolva). A fésű festékanyaggal volt átitatva, amely tea levélből (Cordyline temrinalis) készült, ezt összekavarták egy fekete lévellel (solanum nigrum), majd erőteljesen a bőrbe dörzsőlték. A tea levelek a magasabbrendűséget és az isteni erőt jelképezték, melyeket a gonosz szellemek elűzésére használtak.
Sajnos csak egyetlen fénykép maradt fent az eredeti Rapa Nui tetoválásról. A Tahiti lakos Madam Hoare fényképész készítette, a kép Juan Tepanot ábrázolja, aki egy Rapa Nui nemes arca és nyaka tetoválásokkal. A svéd néprajzkutató Hjialmar Stolpe, aki a Csendes-óceánra utazott 1880-ban, amelyet egy portén is megörökít.
Általában a Rapa Nui tetoválásoknak alap témáik voltak, amelyeket a generációk megtartották és tovább adták. Azonban ezek a minták a csoportoktól és ízlésektől függően változóak voltak. Néhány minta ismertebb volt, mint a többi. A nők és férfiak homlokán gyakran vastag vonalakat lehetett felfedezni, amely a fülükig húzódott. Ezek a vonalok kanyarosak voltak és számos nagy ponttal voltak összekötve (homo sau puraki), amelyek a homlokot és a halántékot jelölték. Ezek a minták a rongybábukon is láthatóak bár kisebb mértékben. A nők arcán, a fülek alatt egy úgy nevezett „pagaha’a” (valami, ami nehezen lóg le), amely egy fuzi és hármszög figurából állt. Egy régebbi elnevezése ezeknek „pangehua” és a „hua” gyökerének köszönhetően ezek a termékenység jelképei voltak. „Hua” herét vagy fiú gyermeket jelent. A tetovált gyűrűk (ngutu tika) a nők szája köré voltak tetoválva, valószínű a Maori szokásokból vették át, miközben három függőleges vonal a szájtól indúlva gyakran keresztezte az állat.
Valószínű, hogy az ao mintáknak ősi jelentése van, főleg, hogy az ao, mint kifejezés a az elit, a legnagyobb, legjobb hadvezérekre vonatkozik, ezzel sugalva, hogy csak a vezérek viselhetik ezt a fajta tetoválást.
Juan Tepanu (retu) homlokán levő tetoválások hat folytonos, függőleges vonalból állt. A párhuzamos vonalak és pontok voltak az első minták, amelyek az arcára kerültek. Ez a minta a legrégebbi és legismertebb, amelyről a korai felfedezők is beszélnek. Azonban a kevésbé látható tetoválások is figyelemre méltóak. Juan Tepano nyakát, az álla alatti részt egy megnyúlt testű madár ékesíti, melynek szárnyait négy vonallal ábárzolták. Ez a minta, amely a rongybábukon is megjelenik nem más, mint a „hajósmadár”. Ezt a ragadozó madarat gyakran társítják a malajziai és indonéziai tetoválási hagyományokkal, amely a vadászatatot és a háborút testesíti meg. Tepano hátának jobb oldalán egy tágra nyílt szárnyú madarat találunk, amelyet kilenc párhuzamban levő függőleges vonal alkot. Ez a szimbólum alapjában véve férfias volt, amely a moai szobrokon is megjelent csak úgy, mint más tetoválások, amelyek a viselőjét madár emberré tették. A 14. századtól kezdődően sor került a teremtő istennek, Makemakenak szóló Rapa Nui vallásos szertartásokra, akinek földi megtestesítője a madár ember vagy más néven a „tangata manu” volt. Egy koponyából születtet, amelyet a víz a templomtól a tengerig sodor, a teremtő MakeMake megalkotta az első embereket és együtt Haua istennővel a szigetre hozták a vándormadarak első fajait.
A szent bőr
A hatalmas moai szobroktól, amelyek a partokat őrzik, a tapa bábukon át egészen a bennszülöttek tetoválásáig, a vallásos tetoválási művészet – Rapa Nui istenek és a lakosok őseinek – rámutatott azon emberek létezésének felfogásokról, akik elszigeteltségben, a világtól messze élnek. A Rapa Nui tetoválások megszentelik a bőrt, megnövelve a spirituális erejét (mana) és segítik az egyént, hogy könnyebben kapcsolatot teremtsen az istenekkel, azokkal az istenekkel, akiknek ereje megtarthatta vagy akár el is pusztíthatta a volna világot.
