A Makonde népcsoport törzsi tetoválásai
A Bantu és a más mozambiki benszülött törzsek tetoválásaihoz képest és ez ma sincs másképp. A tetoválás hagyományánának visszhangja bizonyos mértékben annak a területnek tudható be, amelyet a Makonde tőrzs foglal el, egy hely, amelyet magas fennsíkok jellemeztek, melyek megakadalyozták az európai kapcsolatokat, sőt még nyugat-európával is egészen a XX. század elejéig; ugyanakkor a Makonde kozmológia és a mítoszok, amelyek a mai napig dícsőítik a nagy tetteiket, a tudásukat és a magasabbrendű adottságait a nagyrabecsült őseiknek, különösen a tetovált nőkét, akik istenek lettek haláluk után. Hagyományos módon a Makonde tetoválásokat regionális mutatóknak, jeleknek tekintették, ezért mindenik törzs egyedi motívumokat választott, amelyeket különféle módon rajzoltak le. Az arc és már testrészek zsinórokat, szögeket és egyenes vagy zig-zagban elhelyezkedő vonalakat tartalmaztak, melyek olykor egy körrel, egy rombusszal, egy ponttal vagy egy állati motívummal voltak kiegészítve. Ezek a motívumok nagyrészt változatlanok maradtak egészen napjainkig, mivel minden Makonde generációból származó tetováló csak apró változtatásokat alkalmazott a tetoválási motívumokban, a hagyományok alapelvei szerint gondolkodva. Jelenleg az egyetlen lényeges újitás a tetoválás hagyományában maga a technológia , a régi háromszögű kést felváltotta egy borotva model, amely egyenletesebben és pontosabban vágja a bőrt. Ez a Makonde tetoválás.
Tetoválási motívumok
Gyakori motívumok, mint pl. pók (lidangadanga), krokodil (nantchiwanuwe), sőt még a jukka gyökerek (nkana) is sokszor kapcsolódtak a mágiához. Mai napig hisznek a Makonde nők a hasukra (mankani) és a combjuk belső oldalára (nchika) rajzolt tetoválások természet feletti erejében, amely hozzasegíti őket egy férj szerzéséhez. Továbbá ezeket a testrészeket dekoráló motívumokról – általában pálmafák vagy ezeknek gyümölcsei (nadi) és főképp a gyíkok (magwanula) – azt hitték, hogy jó hatással vannak a termékenységre. Ugyanakkor, a Makonde tetoválási szokás szerint a köldök és szemérem körüli tetoválásoknak közük lehet az ősi mágiát megelőző hagyományhoz, amelynek célja a behatolás vagy a rossz erők által való bírtolklása azon emberi testrészeknek, amelyek sebezhetőhőbbek (pl. a természetes nyilásai a testnek).
Armitage (1924) több olyan esetet idéz a Gonja és Dagomba Bantu nyelvet beszélő nők köldökénél való köpölyözéséről (késes boronálás, vágás), azért, hogy megakadályozzák a megbetegedést, és Nevadomsky és Aisien antropológusok 1995-ben öt féle tetoválást mutatnak be, amelyet a köldöktől kezdődik – az élet középpontja – a Beninből származó Bini nőknél. Nem meglepő módon a Bini törzs tagjai a tetováláshoz használt festékanyagot levelekből és szénből készítették, a temetéseken pedig a gyászoló nők és férfiak a homlokukra egy szén vonalat rajzoltak, ezzel elijesztve az elhunytat, aki családtagjait maga után próbálta húzni, a holtak földjére.
A Makonde törzs spirituális élete
A Makonde törzs egy olyan koszmológiában hitt, melyet egy független, személytelen erő (ntela) uralt, az ősi szellemek megszelídítése (mahoka), amelyek lehettek jók vagy rosszak, és egy fogalomban a mindent átható szellemiségben (nnandenga) és a varázslókban, akik a rossz erőt képezték. Gyakran fordúltak az ősök szellemeihez betegségek meggyógyítására miatt vagy, hogy sikert hozzanak a vadászatban és az aratásban. A Mahoka csak úgy, mint a Nnugu – egy erős isten, akihez a Makonde törzs tagjai esőért fohászkodtak.
Ugyanakkor a halottak szellemei, az úgynevezett mapikok a nőket és a beavatatlanokat kísértették csak, míg a varázslók láthatatlan szolgákat teremtettek az emberekből – lindandosa – és elküldték őket a mezőkre, ahol a fekete mágiát gyakorolhatták.
A folyamatos haláltól való félelem határozta meg a Makonde hitet, ennek a jeleit pedig visszakellett fogni, mert a halál fenyegetést jelentett az alapvető kozmikus feltételezésekre, amelyekre az egész társadalmuk alapult. Minden nő megértette, hogy az ő jelenlétük, részvételük a társadalomban a gonosz spirituális erők beavatkozását okozhatja, melyek mahoka, nnandenga, lindandosa vagy maqiko szellemében jelentek meg, mivel ők garantálták a szociális, a fizikai és a gazdasági túlélést is. Ebből a szempontból a Makonde törzsnél a Makonde tetoválás művészete egy fontos eszköze volt a valódi kapcsolatteremtésnek az emberi lények és a szellemek között: teljesen egyértelmű, hogy a nőkre tetovált motívumok segítették őket abban, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket az életed adó érővel és a kezdeményező szocializációs folyamattal szemben. Ugyanakkor a tetoválások egy képi nyelvet alkottak, ami által ezek a kapcsolatok kézzelfoghatóan jutottak kifejezésre és közvetítettek is voltak, azért, hogy a viselőjének biztosítsák azokat az eszközöket, amellyel kontrolálhatják a körülöttük levő világot. Hasonlóképpen a Makonde szobrok, csak úgy, mint más használatosabb tárgyak : vizes tálak, amelyek női és szaporító tulajdonságokat testesítettek meg, ezzel erősítve a rend és stabilitás felé való elkötelezettséget, melyeket gyakran tetoválási motívumokkal díszitettek. Csak úgy, mint egyes ősi szerszámok, melyeket víz-, sőr-, méz- és magok szállítására használtak, ezen eszközök a kiválóságuk által női szimbólumoknak számítottak. Úgy, mint a Makonde nők testén lévő tetoválások szimbólikus jelentéseinek csatornájaként működtek, amely összekötötte az emberi közösséget a szellemekével és a mozambiki Makonde törzsek őseivel.
