Tetoválás az arab országokban
Hogyha azon tűnődnek,hogy milyen tetoválásokat fognak találni az arab országokban, nos a válasz: művészieket. Itt a tetoválások jelentései sokkal gazdagabbak, mint bárhol máshol, mivel a kifinomúlt hímzések megnövelik esztétikai rangjukat. Ugyanakkor az arab országok ellentmondásokkal vannak tele.
Délnyugat-Ázsia legrégebbi tetoválásainak nyomait 1930-ban fedezték fel, amikor a Tigris és az Eufrátesz folyók völgyében 6.000 éves festett ábrákat találtak. Sir Leonar Wooley archeológus, ezen ábrák megtalálója szerint: „ Egyes ábrák vállánál, úgy elöl,mint hátúl fekete jelek vannak festve, mások pedig agyak kockával ragasztva vannak ábrázolva, azt hiszem ezek az első tetoválások közé tartoznak, pont úgy, mint a máig létező törzseknél található sebek. ”
Idővel, a XIX. Századi utazok, akik útja Délnyugat-Ázsiába vezetett, leirták a tetoválási szokásokat az arab országokban. Buckingham 1827-ben ezt irta: „ Bagdadnak léteznek olyan művészek, akiknek szakmája: a hölgyek formáinak díszítése a legújjabb virágkoronákkal, bizonyos testrészeseken: középtájékon, vagy melltől derékig. Azért, mert ez a foglalkozás rengetek időt és találkozót vett igénybe , egy igazi angol portréfestő azt mondaná, hogy a művészeknek elegendő idejük volt a női formák kitanulmányózásához és tehetségük tökéletesítéséhez.”
Mindannak ellenére,hogy sok történet maradt fent, mégis kevés az információ az arab országok tetoválásait illetően.A legteljesebb a Henry Field által írt dolgozat: „Body marking in Southwestern Asia” (A test megjelölésé Délnyugat-Ázsiában). A dolgozat egy tanulmány, amely foglalkozik a tetoválásokkal, a beégetett jelekkel (branding) és a henna használatával. Az információkat Egyiptom, Szíri, Irán, a Kaukázus és a Perzsiai-öböl környékéről gyűjtötte össze utazásai során. A szerző, úgy gondolta,hogy a tetoválások eredete a régi vallási rituálokhoz vezethetők vissza, és eleinte a test megjelölése nem volt más, mint ezen vallásos rituál része. Úgy tűnik, hogy a beduini és cigány (Nawar) népek befolyásólták a legjobban, mert ők vezették be gyakorlatba a tetoválási mintákat az arab és nem arab törzsekbe egyaránt. A beduin nők a Nawar törzsek által rajzolt tetoválásokkal díszitették testüket. A Nawar törzs nyomai egészen a XX. Századig fennmaradtak Egyiptom, Líbia, Irán és Irak területén, azonban Délnyugat-Ázsiában a hagyományos tetoválás nők által volt végrehajta, a módszereket pedig titokban tartották.
Az iraki tetoválás
1930 körül a tetoválás gyakorlása nagyon elterjedt Irakban. A tetoválás „daqq” vagy „dagg” néven volt ismert. A megnevezés egy helyi szóból ered, amely ütni, vagy kopácsolni-t jelent, melyek a tetoválásra utaltak: szúrni, pontról pontra haladva.
Manapság a tetoválásokat kihalás fenyegeti a városok mindennapi életéből. Ritkán fordúl elő, hogy a magasabb rendű társadalmi osztályok képviselői csináltatnak magunak tetoválást, hiszen még az alacsonyabb társadalmi osztályok is semmibe veszik a test megjelölését,befestését. Mindazonáltal kevés tetováló tud különbséget tenni a két féle tetoválás között: a dekorativ és a gyógyító közt. Amíg a gyógyító célú, hatású tetoválásokat a fájó vagy sérűlt testrészekre, addig a szépítő (lilhila) jellegüeket, jobban kidolgozták és nagyobb felületre festették.
A gyógyító tetoválást ficamokra használták, számos embernek volt tintával készült rajza,azért,hogy megszabadúljon ezen betegségek fájdalmaitól. Mégis különféle jelek és szimbólumokat találtak a halántékon, a homlokon vagy a szem közelében, azért, hogy meggyógyítsák a fejfájásokat és a látási gondokat. A tetoválás ugyanakkor gyógyszerként volt használatos bőrfertőzések, fájdalmak és reumás tünetek kezelésére.
Az ősi hiedelem szerint egyes tetoválások mágikus erővel bírnak és ezáltal megnövelhetik a nők termékenységét. Általában a tetoválás -egyetlen pont vagy rajz, amely három vagy öt pontból állt össze- a kulccsont vagy a hát-és deréktájékán volt alkalmazva. Egyetlen pont a gyerek orrán hosszú életet biztosított. Egyes nők pontok sorozatát tetováltatták tenyerükbe egy háromszög formájába, azért, hogy biztosak lehessenek férjük odaadó készségében.
Miért nem volt az araboknak tetoválása? Ez egy gyakori kérdés a tetoválás gyakorlatát feszegető fórumokon. A tetoválás legrégebbi szerepei közül az egyik az ördögűzés. Az ősi, nomád-arab törzsek által vált ismerté, amit az európaiak az ősi beduiták szokásaiként ismertek, melynek mágikus és vallásos jelentése fokozatosan átlépett a nők szépítésére alkalmas eszközze, és egy megszokott sminkelési formává vált.
A vallásos hagyományok elsőbbséget élveztek az ősi testfestészettel szemben, úgy, ahogy az arab világban ritkán találkozhatunk tetovált nővel a közepes és nagy városokban. A fő ok az iszlám hit, mely szerint a bőrbe jeleket rajzolni bűn és tiltott is, azért mert nem szabad megváltoztatni vagy tönkretenni Allah munkáját. Tilos volt szépítkezési célból bármilyen idegen tárgyat a testre helyezni,amely születéskor nem volt ott, egy olyan testre, ami már tökéletesitve volt Allah által Egy helyi blog iró igy magyarázza: „Az ok, amiért az Arab félszigeten bármiféle tetoválás 70%-al többe ker
űlne, mint bárhol máshol a világon, azért van, mert kevés tetováló művész van és nem támogatja az ország ezt a fajta művészetet. ”, azt is hozzáteszi, hogy ezzel ellentétben a hennák a legkeresettebb és leghasználtabb tetoválási formák az arab világban,amelyet a hennák bölcsőjének tekintenek.
Minden szociális gondok ellenére, újabban Marokkóban egy új jelenség tünt fel a tetoválásokkal kapcsolatosan. Rengetek kamasz különböző formájú rajzokat festnek kezükre, a karukra, a nyakukra sőt még az arcukra is, amelyekre az utcán is büszkén megjelennek. A tetoválási divat a libáni fiatalok körében is megjelent már, igaz még visszafogott formában egyelőre. A lányok már nem azért találkoznak, hogy egymás ékszereit csodálhassák, hanem azért, hogy exotikus, színes, csillogó tetoválásaikat mutogathassák egymásnak. Általában a fiatal lányok a kezükre és karjukra szeretnének tetoválást. Aki divatos akar lenni rózsát, pillangót és más különleges modelleket tetováltat a nyakára. Ugyanakkor a felnőt nők szemöldökeiket és ajakkontúrjaikat tetováltatják. Általában, a sablonok a kevésbe megszokott modellek közűl kerülnek ki. Japán rózsa, csöpögő zöld levelek, mély és megjósólhatatlan grafikák és egy óriási mennyiségű virág-betük, és jót jelentő szavak. A szigorú hagyományok ellenére, a társadalom fokozatos fejlődésével arányosan az arab nők is modernizálódnak, és néhányuk számára a tetoválások tökéletes módját képezik a férfiak figyelemfelkeltésében.
