Csonkítás az esztétika kedvéért, hegesedés
Sok idővel a tetoválások megjelenése elött, különféle törzsek más és más féle módszerhez fordúltak azért, hogy megszépítsék vagy szimbólumokat fessenek testükre. Egyik ezen módszerek közül, amely erős kisértésnek teszi ki a testi különcségek rajongóit: a hegesedés.
A hegesedés azonban, mint művészet Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Ausztrália törzsi hagyományaiból származik és anelkül, hogy észrevettük volna az egész világ végig ment a megszépülés ezen fázisán a hegesedéssel. Emlékeztek, amikor gyerekként megütöttétek a térdetek, majd a horzsolásokkal a barátaitoknak dicsekedtetek vagy a kerékpárról való leesés okozta sebekre? Esetleg azokra a filmhősökre, akik megmutatták a háborúban szerzett sebeiket? Nos mindezekben egy dolog közös: a heg, amely egy esemény után maradt hátra, amely igazolja egy fontos ponthoz való tartozást. Ez az oka annak, hogy a hegesedés az egyik legmodernebb művészeti formává vált.
A kezdetek
A szépség miatt való csonkítás olyan törzsek hagyományaiból indúl ki, amelyek szoros kapcsolatban álltak a természettel.
Az új-guineai vagy új-zélandi szigeteken a testi átváltozásokat, átformálásokat évszázadok óta használják, olyan szertartásoknál, amelyek a szociális hovatartozást és a felnőtté válást foglalják magukba. A fájdalom elsődleges tisztítási módszerré válik, ez a mentalitás Afrikára, Ausztráliára és az új-guineai Sepik folyó környékére jellemző. Minden serdülőkorú gyerek megtapasztalja a vágás, szúrás vagy égetés fájdalmas műveletét, azért, hogy bebizonyítsák állóképességüket, bátorságukat felnőtté válásuk szimbólumaként, függetlenűl attól, hogy férfi vagy nő (termékenység) . Ezek alapján, ha egy fiatalembernek nincs hege a testének egy bizonyos részén, nem számit férfinak és a fiatal lányt házasságra képtelennek tartják. Ezek a hegesedési szertartások annyira összefonódnak egy csoportba vagy társadalomba való beilleszkedéssel, hogy a törzs tagjai önként részt akarnak venni ezeken.
A felnőtteknél a bőr vágása és szúrása transzba esést eredményez – a pszichológusok egy védekezi mechanizmusnak tekintik a fájdalommal szemben – amely megjelöli egy másik dimenzió vagy egy másik társadalmi státusz felé vezető utat. Ezeknél a törzseknél a férfiak újabb heget kapnak mindenik megölt ellenfél vagy egy veszélyes vadászat után.
A hegesedésnek azonban mágikus szerepe is van, ugyanis a világ néhány részén, egyes törzsek úgy hiszik, hogy az újszülött gyermek a betegségektől és a rossz szellemektől védve van, ha hegek borítják testét.
Egyes afrikai kultúrákban a férfiak a bemetszett nőket sokkal vonzóbbnak találták, mivel a sebhelyek a szexuális érettségükett jelképezték.
Új-Zélandon az őslakoson kifejlesztettek egy testműveszetet, melyet úgy neveznek, hogy Moko. Ez a művészet a tetoválás és a bemetszés (késes boronálás) ötvözete. A maoriaknál a törzsi jelek hiánya a test csupaszságát jelentette. Mindenkinek egyénre szabott tetoválásai voltak és ezek részletes képet mutattak a személy társadalmi rangjáról. Néhány törzsi vezető ezeket a modelleket használta az európaiakkal megkötött szerződések aláírásához.
Néhány történelmi forrás elárúlja, hogy számos ázsiai eredetű hun törzs gyakorolt az arci bemetszéseket.
Esztétikai hatások
Az elemzők szerint a hegesedés nem tartozik azon gyakorlatok közé, amelyeknek pontos eredményük van. A tetoválásokkal és a piercingekkel ellentétben a hegesedésnél nem lehet pontosan tudni, hogy milyen lesz a végeredmény, mivel a megmaradt nyomok csak a bőrre, a nemre, a fajra és a seb mélységére meg nagyságára terjednek ki. Az örökletes tényezők, a felsértett hely is fontos szerepet játszik egy bizonyos seb kialakúlásában. Így egyes sebhelyek hipertrófiásokká, míg mások keloidosokká és könnyen felismerhetővé válnak, azért mert nem haladják meg a sebhely körvonalát. Mégis, azért, hogy ezek a sebek ne csak sima karcolások, hanem tökéletesen és nagy legyenek néhány törzs olyan módszereket alkalmaz, amelyek késleltetik a sebhelyek begyógyulását. Több ideig marad meg a nyílt seb a kéreg tisztításával vagy olyan irritáló szereket használva, mint pl. a citrom vagy a jód. Néha annak érdekében, hogy a kívánt nagyságot, formát elérjék, a sebek hónapig maradhatnak nyiltak, miközben a sebhely szövete nő. Gyakorlatilag a szervezet alakítja a sebhely végleges formáját, nem pedig a művész.
A szépítkezés
Miközben az afrikai vagy bennszülött törzseknél a hegesedés az alapvető, mély szertartások része, addig a specializált szalonokban ez egy művészeti formává nőtte ki magát ebben a modern világban. Annak ellenére, hogy ez egy nagyon fájdalmas szépítkezési művelet, a remekmű egy tetováló által születik meg, biztonságban, steril környezetben és a sebhely kezelése is biztosabb lábakon áll. A studióban elöszőr a körvonalát rajzolják meg, pont úgy, mint a tetoválásoknál. Ezutan késsel végig vágják a vonalakat és eltávolítjak a résekből folyó vért. A kisebb rajzok percek alatt készen vannak, ám a nagyobb, összetettebb, nehezebb rajzok kivitelezése hosszú és fájdalmas órákba telik, mivel nem kapnak fájdalomcsillapítot. A szőrnyű fájdalom miatt a kliens bármelyik percben sokkot kaphat. Ugyanakkor olyan betegségek tünetei is jelentkezhetnek, mint pl. a epilepszia, asztma vagy akár szivpróblémák.
A legáltalánosabb motiváció pontosan ugyanaz, mint a tetoválások és piercingek esetében. Az egyéni vagy csoportos szépség ideálról, esztétikáról beszélhetünk, arról a vágyról, hogy kitünj a tömegből vagy egyszerüen arról van szó, hogy bebizonyitsd saját magadnak, hogy képes vagy egy ilyen fájdalmat elviselni.
A hegesedést, mint esztétikai forma az 1980-as években indult el Amerikában. Eleinte a homoszexuális és a lezbikusok körében volt ismert, de 1990-ben ezt egy neotribális (neotörzsi) vagy úgy nevezett primitív-modern megmozdulás tagjai is felkarolták. Ezen megmozdulás tagjai újra behozták az egyes törzseknél használt szertartásokat, melyek között a bemetszést is. Az évek elmúlásával egyre több ember szeretett volna kitünni a többiek közül és ezért a hegesedés művészetéhez fordúltak. Amig a szociológusok úgy gondolják, hogy ezek az esztétikai eszközök nosztalgikus hangulatot teremtenek egy másik társadalomnak, amely egyszerübb és szabadabb, addig mások azt gondolják, hogy ez lázadás vagy egy olyan módszer, amellyel kitűnhetnek abból a társadalomból, ahol a tetoválások és a piercingek már a mindennapi élet részévé váltak.
A bemetszések típusai
A bőr égetésével elért köpölyözés – megjelölés – a történelemben a rabszolgák és a gyilkosok megjelölésére volt alkalmazott. A sebhelyeket könnyen észrevehető helyekre tették, azért, hogy könnyen azonosítható, felismerhető legyen a társadalmi státusza a megjelölt személynek, mivel ezeknek különböző formája és jelentése volt. Vegyük példáúl a XVII. századi Franciaországot, ahol a hazaárulót tűzbe tartott forró vassal égették meg. A sebhelynek liliom formája volt, amely a francia királysgot jelképezte.
Napjainkban a megjelölés egy olyan művészeti forma, amely egy tűzbe tartott vasat igényel, melyet a bőrre nyomnak és ezzel égetést idéznek elő. Azonban a vas különböző formájú modelljeit nem ajánlott egyszerre a bőrre égetni, hanem inkább egymás után. Példáúl, ahhoz, hogy egy V betüt kapjunk ajánlatosabb két különböző vonal égetése ugyanazzal a vaselemmel. A lézeres megjelölést még áramütéses megjelölésnek is nevezik. Ajánlott egy orvosi lézer használata, azonban léteznek más gépek is, amelyek hasonlítanak a hegesztőgépekhez. Az elektróda szikrákat bocsájt ki, amely elpusztítja a bőrt, és ez által a technika sokkal precízebb a többihez képest, mert lehetővé teszi az égetés mélységének beállítását. A hidegen megjelölés egy sokkal ritkábban használt módszer. Hasonlít az eredeti megjelöléshez, azzal a különbséggel, hogy a vasat nem forrósítják fel, hanem lehűtik a folyékony nitrogén segítségével. Ezen módszer eredménye csupán annyi, hogy a megjelölt helyre világosabb szinű szőr nő vissza és a bőr egyenletes marad.
A szépítkezési bemetszések teljesen mások, mint az öncsonkítás, mégha ugyanazt a bevágási folyamatot is alkalmazza. A vonalakat általában késsel metszik be, de léteznek más speciális pengékkel való bemetszési módszerek is.
A tintával való dörzsölési technika leggyakrabban az új-zélandi maori törzseknél található. Ez a módszer abból áll, hogy a nyílt sebbe festékanyagot (tintát) dörzsőlnek, melynek eredménye egy tetoválás hatását kelti.
A pikkelyezés egy másik bemetszési módszer. Ez egy nagy résznyi szövet eltávolítását igényli. Eleinte a kivánt modell finom vágásokkal kerűl fel, majd a bőrt eltávolítják. A sebhelyek szövetei nagyon puha anyagot képeznek.
A csomagolás egy ritka stílus nyugaton. Többnyire Afrikában használják. Ez a módszer a bőr alá idegen tárgyak behelyezését igényli, melyek a sebet kiemelik. Ennek a stílusnak nagy sikere van az amerikai fiatalok körében.
Díszítések
Hogyha úgy érzed, hogy a gyereked is kiszeretné próbálni a bemetszéseket, ne ess pánikba. Ehelyett inkább bizonyosodj meg arról, hogy a folyamat egy tiszta környezetben és, hogy egy hozzáértő szakember kivitelezi. Beszélj egy orvossal az esetleges veszélyekről és intézkedj, hogy elkerűld a fertőzés veszélyét. Magyarázd el neki, hogy néhány eljárás korlátozhatja az élettel, a házassággal és a munkahellyel kapcsolatos döntéseit egyaránt.