A krokodil emberek
Új Guine a második legnagyobb sziget a világon a méretét tekintve. Annak ellenére, hogy mérete majdnem akkora, mint Californiáé, mégis az egyike a világ azon országainak, ahol a 6 milliós lakosságnak csupán 18 százaléka lakik városban. Hihetetlen, de több, mint 800 őshonos nyelvet beszélnek Pápuában: egy felmérés azt mutatja, hogy az itt beszélt nyelvek száma a világ összes nyelvének 5 százalékat alkotja.
Pápuat nem csak a nyelvi sokszínűségéről, hanem ökológiai és földrajzi csodáiról is ismerhetjük. A havas hegycsúcsoktól, amelyek 13.000 lábra nyúlnak, a ködös esőerdőkön át, aktív vulkanikus szigetekre és a koral zátonyokhoz jutunk, ahol több a hal, mint a víz. Pápuaban egy káprázatos természeti kincs tárúl a kalandos utazó elé.
Azonban az élet kalandjához az utazónak a sziget belseje felé kell haladnia és bekell barangólnia a Sepik folyó partjait egy kivájt kenuban. A Sepik folyó több, mint 700 mérföldön fekszik és sokkal több, mint egy egyszerű folyó. Egy elő múzeum, olyan lakosokkal, akik nem csak a legnagyobb spirituális töltetű műtárgyakat készítik, hanem a napjainkban ismert legkegyetlenebb és legvéresebb szertartásokat használják a test átformálására, megváltoztatására.
Kaningara a fekete vízből
Azon régió közepében, amelyet a Sepik folyó átszel, több ezer ember több, mint 250 nyelvet beszél a gazdasági és kulturális csoportosulásnak köszönhetően. Ezen csoportok egyike a Kaningara, amely egyetlen falut foglal magába a Sepik folyó egyik fontos ágán, a Black Water partján. A Black Water nevet a fekete habjairól, kanyarulatairól kapta. A folyó színét a bomlásnak indult növények okozzák, amelyek beszinezik a környező vízeket. A közeli folyók és tavak krokodiloknak adnak otthont és a dzsungelek olyan mérges kígyókkal vannak teli, mint a Déli halálkígyó (Acanthophis antarcticus), melynek mérge megölhet egy embert, ha nem jut gyorsan ellenszerhez. Mindenki maláriás és évente legalább kétszer a lakosok különös fájdalmakat viselnek el, melyek köze sorolhatjuk a hidegrázást, a lázat, az izületi fájdalmakat és a túlzott éjszakai izzadást.
A Black Water folyó partján, a közép-hegység árnyékában a lelki és emberi életet erővel és szenvedéllyel ünneplik. A zene, a tánc, a maszkok, az építészet, a hegesedési szertartások mind művészi kifejezések, amelyek segítségével a lakosok komunikálni probálnak az ősi világgal, megjelölik a túlvilágra vezető utat és megerősítik a természet és ember között levő kapcsolatot. Ugyanabból az okból minden cselekedetük lehetett kifogás egy ceremoniára, függetlenül attól, hogy ez egy hétköznapi dolog volt (mint pl. egy kivájt kenu építése) vagy egy különlegesebb alkalomról volt szó (mint pl. a múltban történt fejvadászatok). De a leglenyűgözöbb mindenik közül a fiatalok beavatási szertartása, amelyet a haus tambaran-ban vagy másnéven a szellemek házában tartottak, ahova a nőknek tilos volt bemenni.
A szellemek háza
A szellemek háza, a haus tambaran a fizikai középpontban és a falu legmagasabb pontjában van elhelyezve. Az elhelyezkedése miatt, a szellemek háza a szociális élet, a ceremoniák és a férfiak fÍgyelmének középpontjában áll. Itt, a szellemek házában töltik a férfiak életük legnagyobb részét: csendben, gyökereket rágcsálva, egy fárasztó nap után itt töltődnek fel vagy itt társalognak más férfiakkal. A szellemek házában épület beszélik meg a férfiak a falu fontos problémáit és itt készülnek fel a harcra is. Sőt, ebben az épületben rendezik meg a férfiak a különböző ceremóniákat és szertartásokat, amelyek fontosak a gazdasági és politikai élet előrehaladásában.
A Sepik folyó mentén az ideális az, hogy a férfi minden ceremonián vegyen részt, lépjen be azokba a csoportokba, melyeket osztályozás és kapcsolatok alapján állítottak fel. A bőr vágásának szertartása sem kivétel, mivel ideológiai szempontból ez elősegíti a Sepik férfiak újjászületését. Pontosabban az, amit tambaran-nak hívnak nem más, mint azon rituálok, amelyeket azoknak a férfiaknak és fiataloknak kell végig csinálniuk, akik túlléptek már bármilyen szülői befolyáson. Ez sokkal több, mint egy olyan szertartás, amely megjelöli a pubertáns kort, ugyanis ez a szertartás hagyományosan rengeteg ceremoniát foglal magába, amelyek gyerekkorban elkezdődnek, a kamaszkorba nyúlnak és majd időskorban kiteljesednek.
Manapság ezek a férfi kötelékek egy életre szólnak. Ezt mi sem bizonyitja jobban, mint a hegesedési szertartás. A kiválasztott férfi nem birná elviselni ezt a véres és fájdalmas folyamatot, ha a többi férfi nem biztatná. Azok a férfiak, akiket a lelkek házában jelölnek meg, egy csapatként dolgoznak. Ha ennivaló nélkül maradna valamelyikük, akkor egy másik kiválasztott férfi fogja megosztani vele az ételét. Ha valamelyikük feladná a többiek biztatni fogják humorukkal, kedveségükkel, ezzel megkönnyitve a rá váró fájdalmak elviselését. Természetesen egyetlen férfi sem fogja elfelejteni az ott történteket, hiszen jelképesen és a szó szoros értelmében is átélik a saját halálukat, majd azon felül emelkednek.
A hegek azonban életet is menthetnek. Léteznek olyan mesék, melyek szerint volt egyszer egy Black Water-i férfi, aki idegenvezetőként dolgozott egy kutató csoporttal a hegyekben, akiket két bányász mérnök vezetett. Mivel arra kényszerültek, hogy megállitsák teherautojukat a keskeny utra esett fa miatt, mindannyiukat fogságba ejtették egy helyi, fiatal csoport, akik késekkel és ásokkal voltak felfegyverkezve. A foglyoktól mindent elkoboztak, majd levetkőztették őket.
Miközben a megjelölt idegenvezető levette az ingét, a támadok egyike felismerte annak beavatási vágásait, amelyeket ő is és áldozata is a Sepik törzstől kapott. A spirituális kapocsnak köszönhetően, az őslakost megkímelték a megalázásoktól és a visszaélésektől. Azonban a két amerikait megkötözték és meztelenül végig húzták a sziklákon, amely kín után egy hosszas kezelésre volt szükségük a felépülésük érdekében. Ennek következményekényt a Black Water idegenvezetője azt javasolta törzsének, hogy minden fiatalt avassanak be, hiszen ezek a hegek mentették meg az életét.
A Kaningara követői szerint Nashut, a krokodil szelleme beavatott férfiakat nyel le egészben, úgy, ahogyan a kenujaik elpusztitták ellenségeiket. Néhány Sepik tanonc úgy véli, hogy a harci kenuk a szellemek agressziv szimbóluma. Kaningara-ban egy hatalmas, krokodikfogakkal diszitett kenu áll a szellemek háza ajtaja felett. Ez az egyik a számtalan művészeti forma közül, amely Nashut krokodil szellemének kifejezése.
Mások azt állitják, hogy ezek a hegek védelmet nyújtanak, ha más Sepik férfi megtámadja őket. Úgy tartják, hogy függetlenül attól, hogy természetes halál vagy gyilkosság áldozatai lesznek Papuában, mindenképpen a Sepik folyó gyermekeinek fogják őket nevezni és testüket haza küldik. Ennek ellenére még mindig ott maradt a kérdés, mi szerint a nőknek miért tilos bemenniük a szellemek házába?
Egyik megkülönböztető jegye a Kaningara és Sepik kultúrának, az apa és a férfiak, mint férfi alkotok spirituális gondolatának összefonódása. Egy helyi legenda szerint, eredetileg a férfiak voltak az alkotok, mig a nők birtokolták a szellemek házát és ezzel együtt az ősi fuvolákat, amelyeket a férfiakkal való lelki komunkációhoz használtak. Mégis, egyik este a nők annyira fáradtak voltak egy hosszas szertartás után, hogy haza mentek aludni és ekkor a férfiak belopóztak a szellemek házába, ellopták az ősi fuvolákat és ezzel alkotóknak, teremtőknek kiálltották ki magukat.
Napjainkban a nőknek szigoruan tilos meghallgatni a szent fuvolát vagy bemenni az olyan épületekbe, mint a szellemek háza, oda ahol a fuvolákat és más szent tárgyakat őriznek. Ha egy nő bemegy a szellemek házába, megölik. Ezek a tények szolgálnak alapúl a Kaningara férfiakban lappangó félelemre, ha arra gondolnak, hogy a nők ismét uralkodová válhatnak.
Valamikor nagyon régen egy Kaningara férfi, Marsivo kenujával a vízen lebegett. Elejtette evezőjét miközben szegfűszeget rágcsált, ezért beugrott a vízbe, hogy megkeresse. A víz mélyére úszott, ahol megpillantotta a szellemek házát és bement oda. Az evezője ott volt, de nem egyedül, hanem Nashut, a krokodil szellemével együtt. Ez a férfi szellem nem engedte Marsivot hazatérni, csak azzal a feltétellel, ha még egy hónapot ott tölt. Az ott tartoszkodása alatt Marsivo mindent megtanult a Kaningara-ról, a harc művészetéről, a fejvadászatról, a mezőgazdaságról, sőt meg azt is megtanulta, hogyan épitse meg a lelket házát. A krokodil szelleme azt is elárúlta neki, hogyha a Kaningara férfiak bőrüket vágdossák, akkor az neki tetszeni fog és Így kapni fognak az erejéből, majd ők lesznek a legerősebb törzs a Black Water partján.
A lelkek háza vagy a „haus tamabaran” egy szent hely, ahova csak a kiválasztottak léphetnek be. Valamikor régen úgy tartották, hogy a nők uralták az összes tárgyat ebből a házból, de ma már tilos nekik oda bemenni, pont azért, hogy ne uralhassák a férfiakat. Az ősi szellemek mindenik tárgyban ott élnek (maszkok, festmények, diszek).
A szellemek háza egy idős a Kaningara kultúrával. A legenda bizonyitja, hogy a férfiaknak emberfeletti származásuk van. Ez a tény megerősiti hitüket, szenté és erősebbé teszi őket a társadalomban és ez egy olyan hatalom, amelyet a nők sem kérdőjelezhetnek meg. Így, a szellemek háza egy fontos része az isteni erőknek. Az itt található tárgyak a férfi erőt hangsúlyozzák és erősitik meg. A diszek és szobrok szellemekkel, mitológiai szereplőkkel vannak azonosítva.
A legismertebb mitológiai szereplőket megtestesitő szobrok a ház elött, középen találhatóak. Azok a képek és szobrok, amelyek lefele néznek a szellemek konkrét ábrázolásai. Az emberek azt mondják, hogy a szellemek figyelik a házban történe eseményeket és megbüntetik a kihágásokért őket.
Mindezek ellenére, a szellemek háza és az ehez kapcsolodó művészi formák gyakran ötvözik a férfi és a női szimbolizmust, azért, hogy emlékeztessék a Kaningara követőit, hogy csak a férfiak tudnak férfit alkotni.
A Kaningara férfi létrehozása, megteremtése
A bőr vágásának szertartása minden 4-5 évben egyszer fordul elő. A résztvevők 12 évtől 35 évig lehetnek, főleg amiatt, hogy ez egy nagyon drága mulatság és sokszor a családok évekig gyűjtik rá pénzüket. Az eljárás megindítása az anyai vér eltüntetését igényli a bőr eltávolításával. Szimbolisztikai szempontból ez a szertartás fontos, mert így elválasztják a fiatal fiúkat a női világtól és átadják nekik a krokodil szellemét.
Általában, a kiválasztott anyja felöli nagybácsi végzi el a bemetszéseket. Így az anya vére az anyához kerül vissza, miközben a nagybácsi egy férfit hoz létre a rokonainak. Ezáltal egy valódi férfit hoz létre, amely folyamat neve „parthenogenesis”. A szertartás közben a fiataloknak mesélni fognak a Kaningara szertartásokról és azoknak jelentéséről, majd megtanulják mindenik kép és tárgy jelentését, amelyek a lelkek házában találhatók. Az Így szerzett tudásuk hatalmat ad majd nekik, mivel egy férfi ereje és nagyságba abban mutatkozik meg, hogy hogyan használ bizonyos szavakat, milyen valós, mitológiai neveket ismer. Mégis számos tabunak meg kell felelniük: a fallal szembe üljenek evés közben. A beavatottaknak tilos nőkre nézni vagy beszélni velük. Ha könnyiteni szeretne magán, akkor egy lepedőbe kell burkolja magát, azért, hogy a gyerekek és a nők ne láthassák testét. Evés közben nem használhatja az ujjait. Nem szivhat vagy rághat szegfűszeget a két hónapos számüzetés ideje alatt. Mindig mezitláb kell lenni, csak halat, zöldfűszerket és ritkán banánt is ehet. Gyümölcsöt, húst és zöldségeket kimondottan tilos ennie. Úgy tartják, hogy, ha nem tartod be ezeket a tabukat, akkor meghalhatsz az újjászületés ideje alatt.
Azonban azért, hogy a kiválasztott teljes jogú tagja legyen apja klánjának kénytelen elviselni egy két hónapos elszigetelést a szellemek házában és a szertartást is. A szertartás alatt a a család férfi tagjai halkan elmondják neki klánjuk megszületésének történetét. Ez segit majd neki megérteni és elmélyiteni az eddig hallottakat, a hitét, a legendákat. A Kaningara követői számára a tudás hatalmat jelent és miután a fiúk ezen információk birtokába jutottak férfivá érnek. A sebeiket a kaumever fából nyert olajjal kenik be.
A tényleges hegesedés
A 81 éves Claitus a Kaningara város legidősebb férfi lakosa. Ő a legügyesebb művész és ma ő a tanítója a fiatal tanoncoknak, akik elszeretnék sajátitani a bőr vagdalásának művészetét. Ez a férfi a beavatási szertartását még a második világhaború idején fejezte be, amikor a falut japánok foglalták el. Csodálatos módon kibírta a két éves hagyományt, elkülönitést a szellemek házába, mielött a szertartásra sor került volna. Természetesen azóta megváltoztak már olyan dolgok, mint pl. a bőr vágásához használt eszköz. Claitus azt mesélte, hogy „régen bambuszból készitett kést használtunk a pengék helyett. Nagyon éles kést lehet készíteni a bambuszból, amelyet bevágásokkal lehet élesiteni. De manapság csak pengét használunk, azért, hogy ne terjesszünk betegségeket.”
A felhasított mellkassukkal együtt a kiválasztottakat kivezetik a házból egyenként és néhány banán levélből készült ágyra fektetik őket. Mielött vagdosni kezdik a testüket, a krokodil szelleme felfalja testüket, Így közben láthatunk minden egyes, a penge által ejtett vágást – így magyarázták Claitus-nak a szertartást.
A szertartás magába foglalt egy hízási időszakot, amely segít a hegesedés felgyórsításában. Az új beavatottak elsö jeleiket a mellkasukra kapták és néhányan közülük nehezen tudták ezt feldolgozni. Miután a bőr felhasítása befejeződött, a beavatottakat lemosták egy szivacs és víz segitségével. Egyesek ünnepelték a férfivé válásukat, mások azonban annyira kimerűltek, hogy érzéseiket is képtelenek voltak kimutatni.
A szertartás elötti nap
Nagyon kimerítő, mivel a szertartás elötti éjszakát és napot énekelve és táncolva kell eltölteni. Gyömbér gyökérből készült botot kell a szájába tartson a kiválasztott, anélkül, hogy leejtené, különben megkorbácsolják. A sötétség leszálltával és csak azután, hogy a többi lakos nyugovóra tért, a kiválasztottakat kivezetik a szellemek házából és elviszik őket sétálni a dzsungelbe. Mindenik kiválasztottnak van egy barátja, aki megengedi, hogy meglátogassa gyorsan családját, de ha megprobál elaludni az éjszaka folyamán azonnal egy pálcát vagy fényt villantanak a szemébe. Mikor közeleg a napfelkelte, a fiatalokat a folyóhoz kisérik, majd ott hagyják őket, hogy bőrüket a Black Water hideg vízében puhitsák több, mint egy órán keresztül. Ez egy igazi próbatétel a hipotermiával szemben, de a törzs emberei úgy vélik, hogy ez az eljárás megpuhitja és selymesebbé teszi a bőrt a hegesedésre.
A mellkas bevágása után, mindenik kiválasztottak kivezetik, majd a hátukkal folytatják a beavatást. Már a házból való kilépéskor taps és biztató szavak fogadják. Ez egy megható pillanat, mivel az anyák és más nő nemü rokonai nem látták a férfit hónapok óta. Miután a vágás befejőzödött, a beavatottakat vissza viszik a szellemek házába, hogy sebeiket borogassák. Ezekben a pillanatokban a padlót felmossák, a tüzet meggyújtották és banán leveles ágyak várják a beavatottak vérző testét. Ezután a folyóban található sarat a sebekbe dörzsölik, majd a fiatalokat pihenni hagyják, amig a tűz megszáritja sebeiket. A sár elállítja a vérzést, de fertőzéseket is okozhat, de végül a hegek a krokodil bőréhez hasonlit majd.
A törzs öregei ezt mondják: Sepikek vagyunk és enélkül a szertartás nélkül kik lennénk mi? A falunk és az embereink csak ennek a rituálnak köszönhetően élnek még ma is. A bőrünk vágdosásával tiszteljük meg őseinket és ezt soha nem fogjuk abba hagyni… mert ez jellemez minket.
