A tetováló gépek története meglehetősen régen kezdődött. Tekintsünk vissza az 1800-as évekre. A 19. század elején Alessandro Volta (intelligens kémikus és fizikus Olaszországból) feltalált egy nagyon hasznos és manapság elterjedt dolgot – az elektromos akkumulátort. Végül is az első tetováló gépek prototípusai elemekkel működtek. Később, 1819-ben a híres dán újító, Hans Christian Oersted felfedezte a mágnesesség elektromos elvét, amelyet a tetoválógépeknél is alkalmaztak. Sok évvel később, 1891-ben Samuel O’Reilly amerikai tetováló szabadalmaztatta első elektromos tetoválógépét.
Samuel O’Reillyről keveset tudunk, és amit erről a New York-i tetoválóról ismerünk, mindazt az újságcikkekből és Albert Parry 1933-as Tattoo, Secrets of a Strange Art című könyvéből származik.
Nyilvános feljegyzések szerint O’Reilly Connecticutban született, és 1875 körül vonult be a haditengerészethez. O’Reilly elmondta, hogy a haditengerészetnél tanulta meg tetoválást.
A haditengerészet után szülővárosában, Waterburyben betöréses lopás vádjával belefutott a törvénybe, és eltöltött egy ideig. Ez egészen az 1880-as évek elejéig tart. A brooklyni New York-i városi névjegyzék 1886-ban operátorként sorolta fel. Egy 1888-as újságcikk a Chatham Square Múzeumban tetováló James O’Reilly nevű tetoválót sorolt fel. Köztudott, hogy Samuel O’Reilly tetovált ott, szóval lehet, hogy ez csak a keresztnév összekeverése volt. Bár a városi névjegyzékek nem tüntették fel O’Reilly foglalkozását, egy 1890-es hírcikkben a Chatham Square Múzeumban szerepelt tetoválóként és látványosságként. 1891. december 8-án Samuel O’Reilly szabadalmat (# 464 801) kapott az első tetoválógépre.
Természetesen korábban is használták a kiszúró eszközöket, de ez nem volt teljes értékű tetoválási eszköz. Az ilyen gépek fényes példája a Thomas Alva Edison által készített készülék. 1876-ban szabadalmaztatott egy forgó típusú készüléket. A fő cél az volt, hogy leegyszerűsítsék a mindennapi rutint az irodában. Akkumulátorral működő géppel szórólapokhoz, papírokhoz vagy hasonló dolgokhoz készitettek sablonokat. Sokkal könnyebb lett lyukat ütni a papírokon; emellett a tintahenger segítőkész kezével a gép különféle dokumentumokat másolt. Még a huszonegyedik században is ugyanazt a sablon átviteli módot alkalmazták.
Thomas Alva Edison – tehetséges és termékeny amerikai feltaláló – 1847-ben született. 84 éves élete során több mint ezer találmányt szabadalmaztatott: a fonográfot, az izzót, a mimeográfot és a távírórendszert.
1877-ben felújította a régi verziós gépet, így még egy szabadalmat kapott a javított verzióra. Az új gépben volt pár elektromágneses tekercs.
Egy New York-i tetoválóművész úgy döntött, hogy ezt a technikát alkalmazza a tetoválásban. Samuel O’Reillynek tizenöt évbe telt, mire módosította az Edison gépét, saját elképzelése szerint. Végül az eredmény hihetetlen volt; beállítótta a gépet a tetoválási folyamathoz. A hosszú évek munkáját megfizették – Samuel O’Reilly szabadalmaztatta alkotását, és az Egyesült Államok első számú tetoválógép-feltalálója lett. Ez az esemény volt a tetováló gép fejlesztésének hivatalos kezdete. Ez a szabadalom csak a kiindulópont volt a változások hosszú útjához. A tetoválógép új változatát 1904-ben szabadalmaztatták New Yorkban is. Charlie Wagner észrevette, hogy fő inspirációja Thomas Edison volt. A történészek azonban azt mondják, hogy Samuel O’Reilly gépe volt az új találmányok fő ösztönzője. Valójában nincs értelme vitatkozni, mert az Edison-dizájn hatását Wagner és O’Reilly munkájában is megtalálhatja. Az ilyen utánzások és újratervezések oka a feltalálók körében, hogy mindegyik az Egyesült Államok keleti oldalán található. Sőt, Edison műhelymunkákat szervezett New Yorkban, hogy bemutathassa teljesítményét az embereknek, aki szülő államából, New Jerseyből utazott. Teljesen mindegy, hogy O’Reilly vagy Wagner, vagy bármely más alkotó – az 1877-es módosított gép tetoválás terén nagyon jól teljesített. A továbbfejlesztett tintakamra, a löketbeállítás, csőszerelés, egyéb apró részletek nagy szerepet játszottak a tetoválógépek további történetében. Percy Waters 1929-ben jegyezte be a szabadalmat. Volt némi eltérés a tetováló gépek korábbi verzióitól – két tekercsnek azonos az elektromágneses típusa, de a beépített vázat kapták. Volt még szikrapajzs, kapcsoló és tű. Sok tetováló úgy gondolja, hogy pontosan Waters ötlete a tetoválógépek kiindulópontja. Az ilyen hiedelem hátterében az áll, hogy Percy Waters különféle géptípusokat gyártott, majd forgalmazott. Ő volt az egyetlen ember, aki ténylegesen eladta szabadalmaztatott gépeit a piacon. A stílus igazi úttörője egy másik személy volt. Sajnos az alkotó neve elveszett. Az egyetlen dolog, amit Waters tett – szabadalmaztatta a találmányt, és eladásra kínálta. Az 1979-es év új innovációkat hozott. Ötven évvel később Carol Nightingale megújított tetováló gépfeket regisztrált. Stílusa kifinomultabb és kidolgozottabb volt. Lehetőséget adott a tekercsek és a hátsó rugós rögzítés beállítására, különféle hosszúságú laprugókat, egyéb szükséges alkatrészeket adott hozzá. Ahogy a gépek múltjából is láthatjuk, minden művész saját igényeinek megfelelően személyre szabta szerszámát. Számos amerikai és európai feltaláló folytatja a régi gépek verzióinak frissítését.
Napjainkban nagyjából a tetováló gépek alapjai még mindig az első gépekre hasonlitanak, természetesen van már más tipusu gép is. Igazából csak kifinomultabbak lettek, precizebbek, egyes modelek digitalizálva vannak. Haladnak a koral, és minden egyes évben egyre jobbak, könyebbek lesznek.
Első tetováló gépem valamikor az 1990 es évek közepe fele keszitettem el. Igazából soha nem láttam tetováló gépet. Volt egy rossz walkmanom, aminek működöt a motorja, azt kiszereltem és egy golyóstollra rögzitettem és már volt is egy tetováló gépem. Akkoriban a sors öszehozott nehány barátal, akik szintén tetováltak, és akiknek ugyanilyen öszetétel alapján épültek a gépei. Igazából kis forgomotrokat lehetet már kapni az elektronikai cikeket forgalmazó boltokban, a többi az elképzeles volt.
Első igazi profeszionalis tetováló gépem 2007-ben kaptam ajándékba a sógoromtól, aki Angliában lakott. Eslő használat utan éreztem a külömbséget a munkámban, és ettől kezdve lépésről lépésre fejlődtem, és lépést tartva ebben a művészeti ágban, mindig újabb és újabb generaciós gépeket szereztem be magamnak
